Rohanó világban élünk, mégis év vége felé – talán az ünnep-és szabadnapoknak tudható be – több idő jut magunkra, másokra, elgondolkodni, pihenni. Eltelt egy év, s ilyenkor reflexszerűen visszatekintünk a megtett útra: ez évi megvalósításainkra, vagy éppen az elszalasztott lehetőségekre és azokra az eseményekre melyek hatással voltak/lesznek mindennapjainkra.
Nem könnyű év végi beszámolót írni. Talán azért sem mert „ellep” az az információmennyiség és híráradat, melyről naponta cikkeznek az újságok, hírügynökségek. Kimerítő és talán favágó munka lenne lebontani az évet események sorára és azokat kommentálni. Mégis kiemelhetők ezek közül néhány a szenzációértéke, érdekessége és a „bőrünkön is fogjuk érezni hatása” miatt. Politika, gazdaság, tudomány azok a területek, melyek mentén elemezni lehet a társadalomra gyakorolt folyamatokat, na meg a sport, de ahhoz mindenki ért. Mindenképp nehéz lenne minden eseményt felvázolni, de a legfontosabbakat mégis összegyűjtöttük. Jelzem, nem csak az erdélyi magyarságot befolyásoló eseményeket, hanem a nagyvilágban történteket is „átvilágítom”.
Kétségtelen és akkor talán az erdélyi magyarság és a székelység szintjén kezdem, hogy ha lényeges előrelépés nem is történt autonómia ügyben, Székelyföld kérdése az ország területi-közigazgatásai átszervezésével újra a politika napirendjére került. A nyilatkozatok, viták, táblák, beszólások – Székelyföld nem Románia vs. Székelyföld román föld! – megnyilvánulások, még nem tudni, hogy egy székelyföldi fejlesztési régió szekerét előre, netán hátrafelé tolta, annyi bizonyos, hogy most már Caracalon is tudják: hol van Székelyföld. Ehhez természetesen hozzájárul Hargita, Kovászna és Maros megyék regionális identitást erősítő kezdeményezései, – melyet pozitívan értékelek – gondoljunk csak a székely termékre, vásárokra, sporteseményekre (Székelyföld kerékpáros körverseny), borvíz ünnepére, székelyföldi helységnévtáblák, történelemkönyv, melyek beindultak, működnek.
A támogató aláírások leellenőrzése és egy kis huza-vona után bejegyezték a Tőkés László által fémjelzett Erdélyi Magyar Néppártot, mely a jelek szerint indulni fog a 2012-es összevont választásokon. Az hogy mennyire lesz megosztó erő vagy inkább mobilizálni fogja a szavazókat a három párt, arról korai lenne nyilatkozni, azt azonban nem árt előjelezni: az alternatíva más irányba terelheti, éppenséggel meg is változtathatja az erdélyi magyar politizálást.
Harmadikként a Kárpát-medencében zajló nemzetpolitikai változásokat emelném ki, mely a támogatási rendszerek átszervezésével, az állampolgárság könnyített úton történő megszerzésével és a napokban elfogadott új választási törvény megszavazásával, mellyel szavazati jog is jár (pártlistákra szavazhatunk) az Orbán kormány egy fontos lépést – ha fogalmazhatok így „elégtételt” – tett külhoni magyarságért.
Az Orbán Viktor vezette kormány kétharmados többsége is komoly akadályokba ütközött. Először a médiatörvény majd az újonnan elfogadott alkotmány is kiverte a biztosítékot nem csak az ellenzék körében, de a nyugati baloldali értelmiség is valóságos hadjáratot vezetett ellenük. Mindezek mellett azonban elmondhatjuk, hogy a Magyarország sikeresen ellátta az EU-s elnökség feladatait, gondoljunk csak a roma-stratégia elfogadására vagy a csatlakozási szerződések lezárására Horvátországgal.
Gazdasági életünk továbbra is a válság körül forog, mely minden nap érezteti hatását, gazdasági növekedésről aligha beszélhetünk, a szakértők nyilatkozatai legtöbbször ellentétesek. Fogyasztani, azt viszont tudunk, nézzünk csak be a szupermarketekbe… mint a hangyák, ha „megszakadunk” akkor is telerakjuk a szekeret.
Az Európai Unióra kétségkívül az euró válság nyomta rá a bélyegét, mellyel felvetődött egy szorosabb pénzügyi integráció gondolata is; valljuk be, hosszabb távon még jól is jöhet az EU-nak, bővülés helyett mélyülhet az Unió.
Szorosabb vagy mondhatni barátsági viszonyt próbált kialakítani minden ország a Nemzetközi Valutaalappal. Az idén, de talán hosszabb ideig is ő lehet a Big Brother, akihez hitelért lehet folyamodni, jelzem „előnyös feltételekkel”. Pimaszkodtak viszont a hitelminősítő intézetek, melynek működéséről már korábban is írtam, értékelik az országok hitelképességét, leminősítenek, pedig senki sem kérte erre.
Nemzetközi szinten az arab tavasz meghatározó volt, mely a tunéziai diktátor menekülésével valóságos láncreakciót indított el az (Algéria, Egyiptom, Líbia) az arab világban. Tüntetések, lemondások, fegyveres összecsapások, NATO-beavatkozás Líbiában.
Egy kommandós akció nyomán levadászták a hírhedt terrorista vezért, Oszama Bin Ladent, mellyel egy korszak zárult le a terrorizmus elleni harcban. Év végére már az amerikai külpolitika irányváltásának is tanui lehettünk: ugyanis az amerikai csapatok kivonulnak Irakból, a külügyminiszter is nyilatkozik a Foreign Policynek, melyből kiderül, a jövőben az Egyesült Államok a Csendes óceáni térségre figyel, mert a legfontosabb külpolitikai döntéseket ott fogják meghozni – ezzel próbálta felhívni a figyelmet Kína és India gazdasági és politikai befolyásának erősödésére.
Tudomány és technika. Egy Richter skála szerinti 9 fokos földrengés következtében robbanás történt a fukushimai atomerőmű reaktorában, melyet további robbanások követtek: halottak, sebesültek és sugárzás. Ezzel elindult a vita az atomenergia biztonságos felhasználásáról –főleg a németeknél- mellyel új korszak kezdődhet a megújuló energia felhasználása területén és egyben az atomkorszak alkonyát is előrevetíti.
A multikulturalizmus kudarca, Schengen, WikiLeaks, Steve Jobs halála, Berlusconi bukása, tanügyi törvény, népszámlálás, korrupciós ügyek, hoki-botrányok, Verespatak, királyi esküvők s megannyi esemény, mely meghatározta az idei évet. Reméljük, hogy a jövő év is ilyen mozgalmas, eseménydús lesz, nekünk magánembereknek meg sikeres, szerencsés.
Boldog új esztendőt, bort, búzát és békességet!
